Az utunk oda-vissza zökkenőmentes volt, Bogya kivételével mindenkinek ez volt az első repülése.

A London melletti reptéren már várt minket Mark, gyors bemutatkozás után már mentünk is a parkolóba, ahol Ken várt minket a kisbusszal. Indulás után azonnal összenéztünk… „basszus, nem kicsi a kor különbség”! Tipikus oldschool arcok, ők ketten is, és mint később kiderült, a többiek is.

A nyelvi nehézségek ellenére (angol-angol között is volt nyelvi nehézség, a tájszólások miatt) végigbeszélgettük az utat, bömbölt a Skrewdriver és a No Remorse a kocsiban, lestük, hogy fordítva közlekednek és láttuk, hogy az ősz a ködös Albionban is megszínesíti a fákat.

Nuneaton-ban volt a találkozó és a koncert is. Már a találkozóhelyen elkezdődött a barátkozás. A koncert helyszín a kisváros színháza lehetett. Mire összeállt a hangtechnika, addigra kirakodtak az árusok is. A makett Tigris tanktól kezdve könyveken, kitűzőkön, CD-ken át a bakelit lemezekig, minden volt.

3 zenekar lépett fel az este.

Az első a walesi Waredigacth volt, nagy meglepetést okozva nekünk. Johnny Rebel dalokat adtak elő country stílusban. Sokaknak járt a lába a dalok hallatán.

Másodiknak a March Or Die lépett fel, jól összeszokott csapat, komplett műsorral. A 70-80 fős közönség tapssal bíztatta a zenekart a számok között.

Végül eljött a mi időnk… Nagy izgalommal elindultunk a színpadra. Gyors hangolás, beállás után elkezdtük a műsorunkat egy Skrewdriver klasszikussal: Europe awake! Felváltva volt egy kis hazai Kitörés blokk és újra ottani Skrewdriver-No Remorse feldolgozások.

A műsorunk közepe felé már tánc is kerekedett, amit az est folyamán nem láttunk addig.

A számukra idegen dalokat is ugyanolyan örömmel fogadták, mint a feldolgozásokat! A Skrewdriver Blood&Honour számára megőrültek, és ilyenkor érzi át az ember, mit is jelent a B&H mozgalomhoz tartozni bármely országban! Műsorunk végéhez érve, elköszöntünk… de még háromszor visszahívtak minket.

Hatalmas élmény volt külföldön bemutatkozni, és látni, hogy tetszett nekik. Egy szám erejéig feljött a színpadra Brad, a Blackout frontembere és a Brutal Attack gitárosa és a March or Die gitárosa is, hogy közösen eljátszuk a Skrewdriver-től a House of Treason-t. Ez igazi megtiszteltetés volt nekünk!

Koncert után Mark meghívott minket az otthonába egy kis sörözésre, míg nem kell elindulnunk vissza a reptérre.

Az internet hatalma… sok magyar zenekar dalát megmutattuk neki és Ken-nek, mindenki kért egy dalt és meghallgattuk. Így telt el az éjszaka, és mire mindenki elég fáradt lett, indulhattunk a reptérre.

Hatalmas élmény volt megismerni őket, velük lenni, bulizni köztük. Nagyon köszönjük a 110%-os vendéglátást és reméljük, hamarosan újra találkozhatunk Velük és a többiekkel, akiket megismertünk vagy itthon, vagy újra Ian Stuart ködös Albionjában!